A glutén intolerancia vagy lisztérzékenység egy krónikus felszívódási zavar, mely az összes hasonló típusú betegség közül a legrosszabb. Ha valakinél a letargia, testsúly csökkenés, étvágytalanság, világos színű, rendkívül kellemetlen szagú széklet, gyengeség, hasi fájdalom vagy anémia (vérszegénység) tünetei jelentkeznek, érdemes felvetni a lisztérzékenység lehetőségét. 

A glutén intolerancia sokszor drámai tünetekkel jelentkezik, melynek során alultápláltság, általános egészségromlás, a vitalitás elvesztése jellemezhet az évek során.  

A lisztérzékenység klasszikus formái már a beteg életének korai szakaszában jelentkeznek, amint a glutén bekerül a táplálkozásba. Ilyenkor a gyermek növekedése lelassul, izomzata nem fejlődik megfelelően. A zsír felszívódása károsodik, gyakori a zsíroldékony vitaminok hiánya és ezzel párhuzamosa sok más fontos tápanyag is kiürülhet a szervezetből. 

A lisztérzékenységet gyakran csak felnőttkorban diagnosztizálják, ami valójában már gyermekkorban kezdődik, az enyhe és szinte észrevétlen tünetek csak lassan, fokozatosan alakulnak ki. 

A glutén a búzában, árpában, zabban, rozsban és más gabonákban található fehérje. Ha lisztérzékeny beteg ezeket a gabonaféléket fogyasztja, súlyos emésztőrendszeri zavarok alakulhatnak ki.

A kalászos gabonafélék (búza, rozs, árpa, zab, tritikálé) egy összetett, nagy fehérje molekulát tartalmaznak, amit gluténnek nevezünk. A glutén hatására a betegek immunrendszere ellenanyagot állít elő, de nem a gluténnal szemben, hanem a vékonybélhámsejtekben lévő transzglutamináz enzim ellen! Ezért tehát nem egyszerű étel allergiáról, hanem egy glutén által aktivált autoimmun betegségről van szó.

Tehát egy olyan autoimmun betegségről van szó, amit a glutén „robbant be”, és ez gyakorlatilag bármely életkorban jelentkezhet, bár kétségtelen, hogy az idő múlásával egyre kisebb valószínűséggel.

Gyerekeknél általában 4 hónapos korban alakul ki a betegség, amit tovább súlyosbíthat más ételallergia (pl. laktóz érzékenység). A szoptatás csökkenti az ételallergiák kialakulásának rizikóját.

Korábbi kutatások azt mutatták, hogy lisztérzékenyeknél szignifikánsan megnő a skizofrénia  a szklerózis multiplex, valamint a Non-Hodgkin limfómák kialakulásának esélye. 

A lisztérzékenység egyetlen jelenlegi gyógymódja a teljes egészében gluténmentes diéta. Ez csöppet sem egyszerű feladat. Nagyon alaposan oda kell figyelni arra, hogy pl. főzés során az ételek ne érintkezzenek búzával vagy búzaliszttel, mert már minimális glutén is kiválthatja a súlyos tüneteket. A glutén pedig rengeteg ételben megtalálható: fagylaltok, levesek, saláta dresszingek, szószok, sütemények, stb. 

A lisztérzékenyeknek ezért nagyon résen kell lenniük akkor is, ha étterembe mennek, hiszen az ételek könnyen „szennyeződhetnek” liszttel vagy más, glutén tartalmú étellel. Ha pedig a tünetek kialakulnak, 5 napig is eltarthatnak egy vétlen éttermi vacsora után.  

A legjobb megoldás, ha a glutén intoleranciában szenvedő beteg olyan ételeket iktat be étrendjébe, melyek egyáltalán nem tartalmaznak glutént (burgonya, kukorica, rizs, köles), ezen kívül figyel arra, hogy biztosítsa a szervezete számára szükséges vitaminokat, esszenciális zsírsavakat, zöldségeket, gyümölcsöket, olajos magvakat. 

Gondoljuk át ezt az egész „lisztérzékenység kérdést” az evolúció szemszögéből. Egy növénynek az az érdeke, hogy az ember vagy az állat elfogyassza a gyümölcsét, lehetőleg a maggal együtt, hiszen ennek következtében az „trágyázva” kerül a talajba, biztosítva ezzel az adott növényfaj hosszú távú túlélését. A növény tehát tulajdonképpen jutalmazza azt, aki biztosítja számára a túlélést: finom, egészséges gyümölcsöt ad érte. 

A növény szempontjából a legrosszabb, ami vele történhet, ha a magját összetörik, összerágják. Ezt a magatartást keményen megtorolja. Ezért tartalmaz sok növény magja ciánt vagy más, olyan vegyületet, mely egyáltalán nem egészséges az őt elfogyasztó állatnak. A búza ugyan ezt teszi, amikor összetörjük, finom porrá őrüljük a túlélését biztosító magját.        

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!