A gyógynövények fontos szerepet játszottak az ókori egyiptomi medicinában. A régészek az ősi sírokban, földalatti templomokban olyan feljegyzéseket találtak, amik részletesen írnak a gyógyításról és a különböző gyógynövények jótékony hatásairól. A 20 méter hosszú, 110 oldalas Ebers Papyrus valóságos orvosi enciklopédia.

Az egyiptomiak nyers fokhagymát és hagymát fogyasztottak asztma és bronhitisz megelőzése és gyógyítása céljából.

A római légionáriusok minden nap kaptak fokhagymát, hogy erősebbek és egészségesebbek legyenek. Plinius is tudott arról, hogy az egyiptomiak szent növényként tisztelték a fokhagymát.

Az ókori Kínából pedig máig fennmaradt egy recept, egy szerencsés ásatást követően, ami még a kulturális forradalom előtt történt. Maga a recept legalább 3 ezer éves. Ők 350g fokhagymát zúztak össze és tömény alkoholban áztatták 10 napig (fokhagyma tinktúra, mondanánk ma). Az alkohol mennyisége 300g volt. Majd az egészet leszűrték és 3xfél dl tejbe 1-1 cseppet raktak. A dózist minden nap egy-egy cseppel növelték, míg el nem érték a 3x8 cseppet, majd cseppenként csökkentették az adagot minden nap, míg vissza nem jutottak a kiinduló adaghoz. Ez volt egy kúra. Ezt addig ismételgették, míg a fokhagyma kivonat el nem fogyott.  

A gyógynövények többségét borban tárolták és gyógyszerként használták. Ismerték a méz gyógyító tulajdonságait is.

sphinx.jpg

Az egyiptomi medicina a legrégebbi dokumentált orvoslás. Homérosz is azt írja az Odüsszeiában, hogy az egyiptomi emberek a legképzettebbek az orvoslásban.

Ősi egyiptomi „csodaszerek” (Ebers Papyrus):

-    aloe: égésre, allergiára, bőrbetegségekre, fekélyre
-    bazsalikom: szívgyógyszer
-    jeruzsálemi alma: hashajtó, májerősítő
-    kömény: emésztést segítő, friss leheletet biztosít
-    sáfrány: reuma ellen, duzzanat apasztó
-    kapor: laxatív, vízhajtó
-    görögszéna: légzési nehézségekre, gyomortisztító, máj és hasnyálmirigy nyugtató
-    tömjén: torokgyulladásra, vérzéscsillapító, hányás csillapító
-    fokhagyma: általános immunrendszer erősítő (a piramis építő rabszolgáknak is adták)
-    édesgyökér: enyhe hashajtó, légzést segítő
-    hagyma: megfázás megelőzése, szívbetegségek megelőzése
-    petrezselyem: vízhajtó
-    kakukkfű: fájdalomcsillapító
-    kurkuma: nyílt sebekre használták
-    mák: altató
-    koriander: teát készítettek belőle, húgyutak kezelésére használták
-    gránátalma: bélférgek ellen alkalmazták
-    perzsa henna: hajhullás esetén használták

A betegségek igen gyakoriak voltak az ókori Egyiptomban, számos bőrprobléma előfordult, emellett a Nílusban élő különböző paraziták is sok betegséget okoztak. A TBC is igen gyakori betegségnek számított. Ha a homokviharok során túl sok homok jutott a tüdőbe, gyakran alakult ki tüdőgyulladás. Az egyiptomiak a betegségeket a természet adományaival, kincseivel gyógyították. Hogy ebben nem voltak sikertelen, azt mi sem bizonyítja, hogy pl. II. Ramszesz fáraó kb. 84 éves volt, amikor meghalt.
Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!