A Lyme-kór

Dugóhúzó alakú baktérium, a spirochaeták családjába tartozik. Négy altípusa ismert: burgdorferi, afzelii, garinii, spielmanii. Hazánkban mind a négy faj megtalálható.

A kullancs bélcsatornájában szaporodnak és a kullancs csípése után legalább 12 óra szükséges ahhoz, hogy elegendő mennyiségű kórokozó kerüljön a szervezetünkbe ahhoz, hogy megbetegítsen minket. Ezért is nagyon fontos a kullancs korai felfedezése és határozott, gyors eltávolítása. Nyomkodni, zsírral, olajjal, benzinnel, stb. kenegetni TILOS! A potrohánál meg kell ragadni és egy határozott mozdulattal ki kell rántani a bőrből. A különböző „kullancs csipeszek” sem sokat érnek.

A Lyme-kór meglehetősen változatos lefolyást mutathat.

A legelső és legfeltűnőbb, de egyben a legártatlanabb tünete a csípés helyén egy-két héttel később kialakuló piros folt. Ez egy re nagyobb lesz, kiterjedése meghaladhatja az 5cm-t. Az esetek egy részében a közepe gyógyult és csak a széle terjeszkedik tovább (kokárda szerű kép), de néha nincs ez a kokárda minta, csak egy nagy folt, ami egyre nagyobb és halványabb lesz, majd néhány hét alatt spontán is elmúlik. Nagy baj, ha ez így történik, mert ebben a fázisban egy három hétig tartó nagydózisú Doxycyclin kezeléssel a betegség még maradéktalanul meggyógyítható az esetek túlnyomó többségében (jó még az Amoxicillin, ill. a harmadik generációs cephalosporinok). A bőrtünetekért leginkább a B. afzelii a felelős.

A betegség egy újabb fázisát jelenti az ízületek fájdalmas gyulladása (leggyakrabban egy nagy ízületben jelentkezik a gyulladás először), ami már sokkal összetettebb antibiotikus kezeléssel gyógyul csak meg. A borreliák megtámadhatják a központi idegrendszert is (B. garinii típus). A neuroborreliózist meggyógyítani nagyon nehéz, és bár a fertőzésbe belehalni nem lehet, de van, akit egy egész életen át elkísér a betegség.
 
Az immunrendszerünk több ok miatt is nem túl hatékony a borreliákkal szemben:

1. A spirochaeták túl hosszúak, ezért a nagy falósejtek nem tudják teljes egészében lenyelni őket. A kilógó rész mentén a falósejtekből kiszabaduló agresszív vegyületek nem a borreliát pusztítják el, hanem a környező szöveteket.

2, A boréliák szaporodásához nem kell a vas, így a szervezet hiába vonja el a vasat a gyulladásos reakció során, ez a borreliáknak közömbös, mert náluk mangán tölti be azt a fontos szerepet, amit más baktériumoknál a vas (átveri a védelmi rendszerünket).

3, Nagyon mozgékonyak

Évente kb. ezer megbetegedésről tudunk hazánkban, de a reális szám az elmondottak alapján ennek a tízszerese is lehet. Mivel ellenük hatékony védőoltással nem rendelkezünk, így érthető, hogy a megbetegedések száma nem csökkent semmit sem az elmúlt évtizedben.

Viszont ellentétben a vírusfertőzéssel, több hatékony antibiotikummal is rendelkezünk, amivel a betegség meggyógyítható teljesen, főleg, ha a korai stádiumban kerül sor a diagnózisra. Itt aztán tényleg igaz, hogy a beteg sorsa 50%-ban a saját kezében és 50%-ban az orvosa kezében van. Nem mindegy, hogy a beteg mikor fordul orvoshoz és nem mindegy, hogy az elején rögtön hatásos dózisban és hatékony antibiotikumot kap-e. Ha nem azt kap, akkor utána már nagyon nehéz a korrekció, mert a borreliák az újabb, már hatékony antibiotikum elől olyan hatásosan el tudnak bújni, hogy a később alkalmazott helyes kezelés sem fogja őket kipusztítani (vagy csak nagyon nehezen, több hónapos kúrát követően). Az első, rosszul megválasztott antibiotikus kezelés mindent tönkre tehet. 

Az arcideg gyakori bénulása (facialis parézisek) döntő többsége mögött is nem a huzat van, mint azt régen gondolták, hanem a borrelia fertőzés áll. A szívet is megtámadhatja, szívizomgyulladást okozhat, sőt, olyan súlyos inger vezetési zavar is kialakulhat, hogy a beteg pacemaker beültetésre is szorulhat. Egy betegemmel pontosan ez történt már több mint húsz éve. Akkoriban mit sem tudtunk erről a betegségről. A beteg megkapta a pacemakerét, ám pár év múlva egy súlyos gyulladás (szívbelhártya gyulladás) alakult ki nála. Nagyon intenzív antibiotikus kezelést kapott és ennek során a pacemakert is el kellett távolítani a betegből. Ekkor jött a meglepetés. Újabb pacemakerre egyáltalán nem volt szüksége, mert a más okból adott antibiotikumok a borreliákat is kipusztították a betegben. Azóta is él, pacemaker nélkül.

Aki átvészelt egy fertőzést, annak szervezetében tartós védettség alakulhat ki. A szerológiai vizsgálatokkal ez jól igazolható, de ismerve a kórokozó kiszámíthatatlan voltát, Lyme-kór után rendszeres véradó már nem lehet a „beteg” még akkor sem, ha teljesen meggyógyult. Sajnos a betegek 10%-ából soha nem tudjuk kiirtani a borreliákat (viszont a betegek kb. 10%-a spontán meggyógyul a fertőzésből).

A legjobb megoldás a kullancsok teljes kiirtása lenne, de erre még remény sincsen, hiszen a Francia-Alpoktól egészen Vlagyivosztokig egy kb. ezer km széles sávban kellene ezt elvégezni, ami jelen lehetőségeink szerint teljességgel lehetetlen.