A fájdalom egy egyetemes emberi érzés. Az IASP (Nemzetközi Fájdalom Kutatási Szervezet) úgy definiálja a fájdalmat, mint „kellemetlen érzékszervi és érzelmi élmény, társítva tényleges vagy potenciális szöveti károsodással. A fájdalom lehet tünete egy mögöttes betegségnek vagy zavarnak.

Ugyanakkor a fájdalom egy univerzális élmény, komplexebb fajta. Míg a fizikai érzetek állandóak lehetnek, addig az a mód, ahogy az emberek kifejezik fájdalmukat kultúrák és társadalmak formálják. Az 1980-as évektől kezdve a fájdalom neurobiológiája szociokulturális és pszichológiai tényezőkkel jár együtt, amelyek befolyásolják az emberek tapasztalatait a fájdalomról. 2003 óta az Egészségügyi Világszervezet (WHO) hangsúlyozza az interdiszciplinális megközelítését a fájdalom kezelésének, ami figyelembe veszi annak komplexitását.

A fájdalom típusai

A fájdalom 2 csoportba sorolható: lehet akut vagy krónikus.

Az akut fájdalom egy közvetlen biológia válasz egy betegségre, gyulladás, szöveti károsodás, és általában rövidebb ideig tart, mint egy hónap. Lehet folyamatos vagy visszatérő, pl. sarlósejtes vérszegénység. Az akut fájdalom arra szolgál, hogy felhívja a figyelmet egy kezelendő sérülésre/károsodásra. Az embereket akut fájdalom fennállása esetén gyakran kíséri stressz vagy szorongás, bár legtöbbször sikeresen tudják kezelni és diagnosztizálni. Egyes kutatók az „eudynia” kifejezést használják az akut fájdalomra.

Ezzel szemben a krónikus fájdalomnak nincs biológiailag hasznos funkciója. Úgy határozható meg nagyjából, mint az a fájdalom, ami tovább tart, mint egy hónap szöveti sérüléssel követve, fájdalom, ami megismétlődik vagy fennáll három hónapig vagy annál hosszabb ideig és kapcsolatban áll szöveti sérüléssel, ami várhatóan folyamatosan fennáll vagy rosszabbodik. A krónikus fájdalom lehet folyamatos vagy szakaszos, mindkét esetben azonban gyakran fogyáshoz, alvászavarhoz, fáradtsághoz és a depresszió további tüneteihez vezethet. A New York Times egyik cikke szerint a krónikus fájdalom az egyik leggyakoribb oka az öngyilkosságnak. Ellentétben az akut fájdalommal a krónikus fájdalom ellenáll a legtöbb orvosi kezelésnek. Ezt úgy hívják, hogy „maldynia”.

Az a fájdalom, amit szervi betegségek, zavarok okoznak somatogenetikus fájdalomnak nevezzük. A somatogenetikus fájdalom nociceptiv és neuropátiás fájdalomra bontható. Nociceptiv fájdalom akkor keletkezik, ha a fájdalom-érzékeny idegvégződések aktiválva vagy ösztönözve vannak. A legtöbb nociceptív receptor a bőrben, ízületekben és a belső szervek falán található. Több mint 1300 nociceptor van 6,4 cm2-en.

A Nociceptorok kimutatják a fájdalmas ingereket, érzékenyek hidegre és melegre, nyomásra, mérgező anyagokra, éles ütésre vagy gyulladás okozta fertőzésekre. Ezzel szemben a neuropátiás fájdalom az idegrendszer károsodásából adódik. Ez magában foglalja a központi idegrendszert (agy és gerincvelőt) a perifériális idegrendszert (az idegtörzset, ami a gerinctől a végtagok felé vezet) és a 12 pár agyi ideget az agy alsó felületén.

A neuropátiás fájdalom egy azonosíthatatlan betegséggel jár együtt, mint pl. a stroke, cukorbetegség, gerincvelő sérülés. A pszichogén fájdalom különbözik a somatogen fájdalomtól a pszichológiai tényezők hatásában, és a fájdalom intenzitásában . A beteg tényleg tapasztal fájdalmat, vagyis ő nemcsak szimulál, de ennek nincs szervi magyarázata. A pszichogenikus fájdalom krónikus fejfájással, deréktáji fájdalommal,a szokásostól eltérő arcfájdalommal , ismeretlen eredetű kismedence fájdalommal jár.

A fájdalom mindig kezelendő, vagy ha nem, csak nagyon rövid ideig szabad a fájdalmat kezelés nélkül hagyni a diagnózis felállítása céljából, pl. akut féregnyúlvány gyulladás. Ma még sok betegséget nem tudunk meggyógyítani, de a szenvedést megakadályozhatjuk. Ez minden orvos elemi kötelessége.
Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!